vészkijárat

bujtogato:

Délelőttre egy jó kis besízés volt tervbe véve Magyarország legnagyobb sícentrumában, ami akkora, amekkorát a sógorok fel sem rajzolnak a térképre. Magamban le is mondtam arról, hogy láthatom a két legjobb döntőjét Ausztráliában…

na, nekem meg ez úgy volt, hogy amikor kezdték, akkor reggeliztem itthon, aztán néztem egy kicsit, de ugye előjött a parám, hogy Djoki azért nem fog nyerni, mert nézem, így elmentem anyukámékhoz, addigra már vezetett is (tehát igaznak bizonyult a parám), de mégis ottragadtam a tévé előtt, mert tényleg jó meccs volt, aztán megebédeltünk, ezek a szerencsétlenek meg még mindig játszottak, aztán apámék átkapcsoltak a vízilabdára, de szerencsére volt másik tévé, ott néztem tovább, aztán már indulnom kellett volna vendégségbe, ezek meg még mindig játszottak, és már úgy voltam, hogy mindegy melyik nyer, csak legyen már vége (nem igaz, Djokinak drukkoltam!), és aztán nem hat óra, hanem hivatalosan 5 óra 53 perccel a kezdete után végre megnyerte! És tényleg, szegények, azt hittem, elájulnak, amíg a VIP-páholyból frissen érkezett öltönyösök egymás seggét nyalták, és nem vették volna észre magukat ám! Aztán elmentem vendégségbe és telezabáltam magam, de ez már egy másik blog témája.