vészkijárat

egymásnak esik a magány
az éjszakámmal
mi tegyek velük?
fegyvert adnék kezébe, ha
volna isten, itt!

ez szék lehetett, rajta valaki
ült tán, az idő, ilyesmi

a súlyos csendben előáll
a világ kin feledt csillaga
amerre nézek, ott áll a valaha