vészkijárat

ezeket olvastam mostanában

Bölöni György: Az igazi Ady — tetszett a jó barát visszaemlékezése, mert biztosan elfogult ugyan, de azért nem titkolja, hogy mekkora egy köcsög volt néha Ady még azokkal is, akiket szeretett. A Léda-szakítást kicsit túlragozza, a végén meg már nem túl izgi, amikor igyekszik Ady helyét a halála után megtalálni, főleg azért, mert azt azóta is újra meg újraírják.

Spiró György: Kémjelentés — novellák, amiből nem túl tisztességes módon négy már megjelent a T-boyban is, ejnye. A többiből a szokásos Spiró fanyarsággal megírt személyes élményű novellák jók, a maradék hullámzó. Én időrendbe szerkesztettem volna őket, de persze nem garantált, hogy minden olvasó sorrendben olvas, mint én. A legjobbak: Szabadságharcom, Díszpolgárok, Két fénykép — ami nem tetszett annyira: Milyenek a csehek, Lehet, hogy ő az, Domb (vicces, hogy ezek így egymás után jönnek). Ilyen erős családi anyagból szerintem lesz még családregénye is. Rendes(?) dolog volt tőle, hogy megvárta, amíg Schwajda meghal, és csak aztán jött ki a Két igazgatókkal, amiben elmondja, hogyan is vette át tőle a szolnoki színház igazgatását (a tanmese-novellában nincsenek igazi nevek, csak beszélők: “Ravaszdi” és “Balek” — de tudható, utána lehet nézni, hogy Spiró előtt és után Schwajda volt ott a színházigazgató.) Tanulságos, tipikus magyaros-lenyúlós-átbaszós mese. A már megjelent novellák és az őket felvezető Ország abban mások, hogy nem E/1-ben szólal meg az elbeszélő, hanem E/3-ban: lehet, hogy azért kellett megismételni a másik négyet, hogy az Országot megtámogassák, ne lógjon ki? De így meg egyenetlen lett, ezzel a blokkal — lehetett volna erősebb kezű a szerkesztés. (Az meg egészen tragikus, hogy az író fényképére semmit nem adnak a magyar kiadók: hát könyörgöm, ne jelenjen már meg a belső fülön Spiró egy rosszul bevilágított képen pólóban, láthatóan a háza fala előtt! Siralmas.)

Ébli Gábor: Hogyan alapítsunk múzeumot? — Na nem mintha erre készülnék, de elém hozta az internet ezt a könyvet, már nem is tudom, hogyan-miként, és kikölcsönöztem, mert érdekelnek a múzeumok (és ugye művészettörténet szakra szeretnék jelentkezni idén). Előadások anyaga és megjelent esszék gyűjteménye, teljesen közérthető, jó stílusban arról, hogy mi a helyzet a múzeumok világában. Érdekes volt.