Lájkolt versek
Vége hát a versfolyamnak, egy kis összegzés a listáról:
a legtöbbet lájkolt versek:
— az abszolút győztes: Szabó Lőrinc: Semmiért egészen (7 szív/reblog)
— második: József Attila: Talán eltűnök hirtelen… és a listán első helyezett Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (4 szív)
amik egy szivecskét sem kaptak:
— Weöres Sándor: Valse triste, Weöres Sándor: Harmadik szimfónia (Háromrészes ének), Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú, Székely János: A vesztesek — ez volt az első négy a sorban, lehet, hogy ezért
— Domonkos István: Kormányeltörésben – pedig ez szerintem nagyon jó, igaz, hogy nem annyira ismert (?) és hosszú is talán, de érdemes vele barátkozni
— Juhász Gyula: Anna örök – értetlenül állok azelőtt, hogy ez hogyan nem bírt egy szivet se kapni! „Még versmondó versenyeken is szokták mondani” (bocs, ez bennfentes megjegyzés volt)
az én legkedvencebb versem:
— Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában – csak két szív! Most mindenki meghallgatja, háromra (ha van egy percetek). Mert hogy benne van az egész elcseszett világ (és helló, 1909-ben írta!), szóval muszáj. (Bár szerintem Latinovits ezt egészen rosszul mondja, az én fejemben legalábbis nagyon nem így szól.)
a legtöbbet lájkolók:
simonmondja (miért nem követtem eddig vissza??? javítva!) és bujtogató – köszi nektek a kitartó figyelmet és lelkesedést! És persze mindenki másnak is.
mindezalatt:
— mínusz 2 follower (nem tudom, kik), plusz egy follower a végére, bfzw, üdv!
és még egy gondolat:
— furcsa ez a lista, a 45 utáni költészetből alig van vers, a listán szereplő legfiatalabb költő Domonkos István 1940-ben született! Nem hiszem, hogy a fiatalabb generációkból senki nem bírt bekerülni ebbe a körbe, senki nem írt olyan verset, aminek helye lenne a legszebbek között — ebben az évben majd igyekszem ilyen verseket megosztani.
