vészkijárat

József Attila: Talán eltűnök hirtelen…

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1. veszkijarat liked this
2. pausz-as-koepkoedoe liked this
3. bujtogato reblogged this from veszkijarat and added:

   kötre! (kövessétek ti is...szilveszterig tartó versfolyamot!)

4. simonmondja liked this
5. veszkijarat posted this