February 2012
9 posts
1 tag
1 tag
1 tag
1 tag
Takács Zsuzsa: Vereség
Ott lesz a fal, ott lesz a kéz a megtámaszkodáshoz, az elfészkelődés otthontalan zaja a puha kőben, egy kissé túlzó arckifejezés, átnedvesedett szem, az akkor-még-nagyon-fáj s az egyetlen-veszett-el-itt. Lehet.
De a mocskos szív csak ver tovább.
1 tag
1 tag
Pilinszky János: Újra József Attila
Te: bakája a mindenségnek. Én: kadettja valami másnak. Odaadnám tiszti kesztyűmet cserébe a bakaruhának.
1 tag
1 tag
January 2012
36 posts
Őskövület
1. nem tudom behangolni úgy a tévét, hogy azon a csatornán legyenek az adók, ahol én szeretném, marad hát az autohangolás (igen, el kellene olvasni a könyvecskét, de attól hamar ideges leszek)
2. miután végignéztem a 94 megtalált csatorna kínálatát, jelenleg a Bartók rádiót hallgatom — a tévén
2 tags
Kodolányi Gyula: E dühhel / With this rage (65,...
“A költészetben legyen valami barbár, hatalmas és vad” (Denis Diderot)
E dühhel beauty hogyan dacolhat With this rage a szépség hogyan dacolhat E dühhel a szépség hogyan hold a plea E dühhel a szépség how shall dacolhat
A süket heaven jajommal felverem A süket eget with my cries felverem A süket eget jajommal trouble And deaf eget jajommal felverem
Így flatter I a sötét arcú...
Bujtogató: Majdnem végig láthattam az évtized... →
bujtogato:
Délelőttre egy jó kis besízés volt tervbe véve Magyarország legnagyobb sícentrumában, ami akkora, amekkorát a sógorok fel sem rajzolnak a térképre. Magamban le is mondtam arról, hogy láthatom a két legjobb döntőjét Ausztráliában…
na, nekem meg ez úgy volt, hogy amikor kezdték, akkor reggeliztem itthon, aztán néztem egy kicsit, de ugye előjött a parám, hogy Djoki azért nem fog...
1 tag
1 tag
1 tag
1 tag
Lackfi János: IZZÓ KORONG
Prodán Máriának
Szeretem nézni az embereket. Ártatlan mulatság? Ki mondja? Ha például vak lennék, hogy csinálnám? Végigtapogatni minden érdekesnek sejtett testet? Hogyan nyomoznám le a levegőből kihasított, mozgó szobrokat? Vagy megnyílna egy rezgő levegőtömbök ütközéseiből, elegyedéséből álló új világ, neszek, leheletek kódrendszere? De nem vagyok vak. Látom belépni azt a hatvan körüli férfit,...
1 tag
1 tag
1 tag
1 tag
Iancu Laura: Remény
egymásnak esik a magány az éjszakámmal mi tegyek velük? fegyvert adnék kezébe, ha volna isten, itt!
ez szék lehetett, rajta valaki ült tán, az idő, ilyesmi
a súlyos csendben előáll a világ kin feledt csillaga amerre nézek, ott áll a valaha
1 tag
true story
apám megírta élete első emailjét — a tesómnak (gondolom a tesóm mai szülinapja volt a nagy alkalom). a subjectbe írt mindent. aztán felhívta, hogy megkapta-e. jó, hát 65 éves lesz egy hét múlva, na.
1 tag
1 tag
Vasadi Péter: Firenze
Most mást csinálok; talán csak néznem kellene a fák fölötti fényhomályt, amarra sejtek égi áramlásokat, mik zajtalan széttartanak s felhősen púposodva mindig visszatérnek az elsikló középbe, mintha egy gigantikus szív dobogna létező nem-létezésben, így látom azt, aminek hangja sincs, formája se, holott a lét maga, akár a nemtelen lényt, mint anatómiai rajzon ereket, ínt, izmot, kékben-...
1 tag
heti zene rovat
Szégyenteljesen* le vagyok maradva (nagyjából egy évtizeddel) a zenei élettől: erre szilveszterkor jöttem rá, amikor folyton azt mondtam “hát ezt még sosem hallottam” vagy “jaaaa, ezt hallottam a fodrásznál a rádióban” vagy “ezt ki énekli? kicsoda?” — na régen ilyen nem fordulhatott elő velem, öregszem. Ezért terveim szerint minden héten megnézek egy...
3 tags
1 tag
1 tag
1 tag
Lájkolt versek
Vége hát a versfolyamnak, egy kis összegzés a listáról:
a legtöbbet lájkolt versek: — az abszolút győztes: Szabó Lőrinc: Semmiért egészen (7 szív/reblog) — második: József Attila: Talán eltűnök hirtelen… és a listán első helyezett Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (4 szív)
amik egy szivecskét sem kaptak: — Weöres Sándor: Valse triste, Weöres Sándor: Harmadik szimfónia...
1 tag
1 tag
December 2011
54 posts
2 tags
A legszebb XX. századi magyar vers: Kosztolányi...
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven...
Szvoren Edina: BÁBEL TORNYA →
olvassatok el még az idén egy Szvoren-novellát, ha belefér
