Nem volt még olyan előadás, aminek a végén ne tapsoltam volna, legalább ímme-ámmal, hát, ez a nap is eljött. De hogy az Örkényben, és pont a Hamlet végén, az nagyon fáj, de tényleg, szó szerint. És nem az a bajom, hogy modernizálták, elég sok Hamletet láttam már – csak így kapásból: a Bódy Gábor-félét filmen, aminek a díszlete egy agytekervény volt, Bertók Lajossal a Kamarában, a Nemzetiben az Alföldi-rendezést, a Bárkásat, ahol kisorsolták, hogy ki mit játsszon, és a Hamlet.ws-t, ahol hárman játszották az egész darabot: nem mondható egyikre sem, hogy hagyományos felfogásban, rizsporos parókában játszották volna. Egyik sem volt tökéletes (ahogy a darab sem az), de mégis jó szívvel gondolok vissza valamennyire, ezért vagy azért. Szóval nem az a bajom, hogy Dánia egy stadion (érted, stadion, haha, mennyire aktuális már, ezt zabálni fogják), az viszont sokkal nagyobb gond, hogy az ötletről a második percben derül ki, hogy megöli az egész teret, nem lehet mozogni, nehézkes lesz és béna – a legszebb, amikor behoznak egy faasztalt!!! (a stadionba? hö?), hogy a színészkirály ott adja elő az előadást. De jó, legyen stadion, mert az nagyon jópofa és nagyon posztmodernek vagyunk. Az sincs ellenemre, hogy pisztollyal lövöldöznek, vagy hogy mobiloznak, vagy hogy nem a régi szöveget mondják (sőt! Nádasdy prof. szövege jól sikerült, gördülékeny, könnyed, találó, egy helyen vitatkoznék vele csak, mert azért az, hogy a „világ kibicsaklott”, az nagyon gyenge kifejezés, a bicsaklás az semmi, ennél sokkal találóbb szó kell oda.) Azt viszont egyáltalán nem bocsátom meg, hogy Bagossy Szeszélyes évszakokat csinált a Hamletből. És igen, ez lehetséges, bár elsőre tényleg hihetetlenül hangzik, de neki sikerült. Kulcsjeleneteket, kulcsmondatokat vicceskedik el, a nevetéstől nem hallani a tartalmat. Ez főleg a második felvonásban volt már tényleg tűrhetetlen, Hamlet ekkorra már egy sima bohóc lesz, Ophélia őrült, tehát a színpadon pisil, a sírásók egy Gálvölgyi-showba is beleillenek, és a párbajjelenet! Ott már tényleg könnyek gyűltek a szememben, a dühtől és a felháborodástól. A résztvevők (Hamlet, Laertes, a király és a királyné) ülnek egymás mellett, Horatio pedig elnarrálja Fortinbrasnak, hogy mi is történt pontosan. Értem én, mit akar a rendező csinálni, de muszáj lett volna észrevennie (és emiatt dobnia az ötletet), hogy így, amikor Hamlet megöli a királyt, az vicces lesz, és a nézők nevetnek. Szóval egy gegre vártunk két és fél órán át, ez a darab lényege? Hát ez MEGBOCSÁTHATATLAN. Bagossy kiherélte az egész drámát, nincs dráma, semmi nincs, csak gegparádé és focihuligánok, mint a nép. A Hamletet játszó Polgár Csabát sajnálom, nagyon jó Hamlet lehetne, de neki ez jutott. A többiek – eh… nem is fontos. Sikerült Znamenákból is csak egy közepes alakítást kihozni, de hát a Szeszélyes évszakokba nem kell több, mindegy, hogy tehetséges-e valaki. Azt mondjuk nem tudom, ki gondolta, hogy Für Anikó bármit is el tud játszani Cameron Diaz magyar hangján kívül, fájdalmasan rossz volt, még ebből a botrányból is lefelé lógott ki. Habár láttam én már csapnivalóan rossz királynét, akiből a nagyjelenetnél kijött élete alakítása (mert Bertók kihozta belőle, mert volt mit játszani), szóval még ez sem lenne baj. De a rendezés, az tényleg túlmegy mindenen, mert meggyalázza a darabot. A modern színház sokat kibír, de ezt nem. Ráadásul úgy, hogy már rég lecsengettek ennek a típusú rendezésnek, csak ezt még egyesek nem veszik észre. Ez egy undorító, rohadt, ALJAS előadás.
Persze a végén vastaps volt, így nem hallatszott, hogy mi nem tapsolunk.

Nem volt még olyan előadás, aminek a végén ne tapsoltam volna, legalább ímme-ámmal, hát, ez a nap is eljött. De hogy az Örkényben, és pont a Hamlet végén, az nagyon fáj, de tényleg, szó szerint. És nem az a bajom, hogy modernizálták, elég sok Hamletet láttam már – csak így kapásból: a Bódy Gábor-félét filmen, aminek a díszlete egy agytekervény volt, Bertók Lajossal a Kamarában, a Nemzetiben az Alföldi-rendezést, a Bárkásat, ahol kisorsolták, hogy ki mit játsszon, és a Hamlet.ws-t, ahol hárman játszották az egész darabot: nem mondható egyikre sem, hogy hagyományos felfogásban, rizsporos parókában játszották volna. Egyik sem volt tökéletes (ahogy a darab sem az), de mégis jó szívvel gondolok vissza valamennyire, ezért vagy azért. Szóval nem az a bajom, hogy Dánia egy stadion (érted, stadion, haha, mennyire aktuális már, ezt zabálni fogják), az viszont sokkal nagyobb gond, hogy az ötletről a második percben derül ki, hogy megöli az egész teret, nem lehet mozogni, nehézkes lesz és béna – a legszebb, amikor behoznak egy faasztalt!!! (a stadionba? hö?), hogy a színészkirály ott adja elő az előadást. De jó, legyen stadion, mert az nagyon jópofa és nagyon posztmodernek vagyunk. Az sincs ellenemre, hogy pisztollyal lövöldöznek, vagy hogy mobiloznak, vagy hogy nem a régi szöveget mondják (sőt! Nádasdy prof. szövege jól sikerült, gördülékeny, könnyed, találó, egy helyen vitatkoznék vele csak, mert azért az, hogy a „világ kibicsaklott”, az nagyon gyenge kifejezés, a bicsaklás az semmi, ennél sokkal találóbb szó kell oda.) Azt viszont egyáltalán nem bocsátom meg, hogy Bagossy Szeszélyes évszakokat csinált a Hamletből. És igen, ez lehetséges, bár elsőre tényleg hihetetlenül hangzik, de neki sikerült. Kulcsjeleneteket, kulcsmondatokat vicceskedik el, a nevetéstől nem hallani a tartalmat. Ez főleg a második felvonásban volt már tényleg tűrhetetlen, Hamlet ekkorra már egy sima bohóc lesz, Ophélia őrült, tehát a színpadon pisil, a sírásók egy Gálvölgyi-showba is beleillenek, és a párbajjelenet! Ott már tényleg könnyek gyűltek a szememben, a dühtől és a felháborodástól. A résztvevők (Hamlet, Laertes, a király és a királyné) ülnek egymás mellett, Horatio pedig elnarrálja Fortinbrasnak, hogy mi is történt pontosan. Értem én, mit akar a rendező csinálni, de muszáj lett volna észrevennie (és emiatt dobnia az ötletet), hogy így, amikor Hamlet megöli a királyt, az vicces lesz, és a nézők nevetnek. Szóval egy gegre vártunk két és fél órán át, ez a darab lényege? Hát ez MEGBOCSÁTHATATLAN. Bagossy kiherélte az egész drámát, nincs dráma, semmi nincs, csak gegparádé és focihuligánok, mint a nép. A Hamletet játszó Polgár Csabát sajnálom, nagyon jó Hamlet lehetne, de neki ez jutott. A többiek – eh… nem is fontos. Sikerült Znamenákból is csak egy közepes alakítást kihozni, de hát a Szeszélyes évszakokba nem kell több, mindegy, hogy tehetséges-e valaki. Azt mondjuk nem tudom, ki gondolta, hogy Für Anikó bármit is el tud játszani Cameron Diaz magyar hangján kívül, fájdalmasan rossz volt, még ebből a botrányból is lefelé lógott ki. Habár láttam én már csapnivalóan rossz királynét, akiből a nagyjelenetnél kijött élete alakítása (mert Bertók kihozta belőle, mert volt mit játszani), szóval még ez sem lenne baj. De a rendezés, az tényleg túlmegy mindenen, mert meggyalázza a darabot. A modern színház sokat kibír, de ezt nem. Ráadásul úgy, hogy már rég lecsengettek ennek a típusú rendezésnek, csak ezt még egyesek nem veszik észre. Ez egy undorító, rohadt, ALJAS előadás.

Persze a végén vastaps volt, így nem hallatszott, hogy mi nem tapsolunk.

Tags: színház

zeroz3ro:

Idén mi csak két jelöltet indítunk a választáson, ők lennének azok. 

Fring Gusztáv miért nem indul? “Ingyen csirke nuggets”

Shakespeare: Lear király (Vörösmarty Színház)
Nem láttam még a darabot élőben, sajnos muszáj az elítélő véleményű Tolsztojjal egyetértenem, ez nem egy erős darab, viszont jó hosszú. Érdekes, hogy egy mezei néző miért érzi jobban a készítőknél, hogy itt nagyon rendesen húzni kéne, nem lenne a darab kárára. És én nagyon megnézném úgy, hogy Cserhalmi és Gáspár szerepet cserél, szerintem Gáspár jobb Lear lenne. A szereposztás többi döntése jó volt (köszönjük az esztétikusan kidolgozott férfitestek folyamatos látványát), jó társulat lesz ez — az meg nem egyedülálló jelenség, hogy a férfiszínészek klasszisokkal jobbak a nőknél, nem tudom, mi ennek az oka, de Budapesten is ez van. Voltak jó ötletek az előadásban, például a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar fúvósai, mint királyi kíséret, az Ikea-babák szoborrá nagyítása, ahogy a díszlet többi részlete is, az őrület-jelenetek jól sikerültek, összességében pedig a második felvonás sokkal erősebb lett, mint az első. Érdekes ötlet a régi Vörösmarty- és az új Nádasdy-fordítás vegyítése, de én erősebb hatást vártam ettől, talán túlságosan is összesimították a két szöveget. 

Tags: színház

Kedves naplóm, ma utaztam először és másodszor a 4-es metrón, képet nem készítettem (I’m from the 70s), és ígérem, hogy a további metrózásokról már nem fogok beszámolni.

MNG
Bohacsek Ede
Táj 
1913 olaj , vászon 95 x 100 cm Ltsz.: 72.96 T
Helye az állandó kiállításon:C épület II. emelet

MNG

Bohacsek Ede

Táj 

1913 
olaj , vászon 
95 x 100 cm 

Ltsz.: 72.96 T
Helye az állandó kiállításon:C épület II. emelet
Kibaszottul hatalmas sorozat! Sajnos jövő héten szezonzárás.

Kibaszottul hatalmas sorozat! Sajnos jövő héten szezonzárás.

(Source: frommyheartdowntomylegs)

felséges áprilisom lesz

felséges áprilisom lesz

Tags: színház

Pilinszky
Nagyon nem ez volt a reakcióm ma, amikor másodjára is megnéztem A végítélet napját a Katonában. Bár még van hátra elég sok megnézendő előadás, de hajlok arra, hogy gyengeségeivel együtt is ez lesz nálam az évad előadása, a top3-ban tuti benne lesz. Keresztesre továbbra sincsenek szavak.
(gif a gifszínházból, honnan máshonnan)

Nagyon nem ez volt a reakcióm ma, amikor másodjára is megnéztem A végítélet napját a Katonában. Bár még van hátra elég sok megnézendő előadás, de hajlok arra, hogy gyengeségeivel együtt is ez lesz nálam az évad előadása, a top3-ban tuti benne lesz. Keresztesre továbbra sincsenek szavak.

(gif a gifszínházból, honnan máshonnan)

Tags: színház

Magyarok a nagyvilágban — egyértelműen Liszt nyert, nagyon jól szólt a Mazeppa, habár nagyon kellett figyelnem, hogy ne röhögjek hangosan ezen a Teddy gyereken, én ilyen karmesteri mozgást még nem láttam, nem csak vezényelt, hanem balettozott és a karate kid összes jellemző mozdulatát is bemutatta. Ja, és hangosan fújtatott. Lehet, hogy ez az amerikai iskola, én nem értek hozzá, de egészen érdekes stílusa volt. A Bartókot hegedülő hölgy mezítláb volt, lábujjgyűrűben, néha a nagylábujjával ütötte a ritmust, szóval lazaságból ma kapott a Müpa közönsége. A második rész műsorából a Dohnányi-mű volt a legjobb, jól összeolvasztotta az amerikai tradicionális zenét egy rapszódiává.

Magyarok a nagyvilágban — egyértelműen Liszt nyert, nagyon jól szólt a Mazeppa, habár nagyon kellett figyelnem, hogy ne röhögjek hangosan ezen a Teddy gyereken, én ilyen karmesteri mozgást még nem láttam, nem csak vezényelt, hanem balettozott és a karate kid összes jellemző mozdulatát is bemutatta. Ja, és hangosan fújtatott. Lehet, hogy ez az amerikai iskola, én nem értek hozzá, de egészen érdekes stílusa volt. A Bartókot hegedülő hölgy mezítláb volt, lábujjgyűrűben, néha a nagylábujjával ütötte a ritmust, szóval lazaságból ma kapott a Müpa közönsége. A második rész műsorából a Dohnányi-mű volt a legjobb, jól összeolvasztotta az amerikai tradicionális zenét egy rapszódiává.

Tags: koncert

Centrál Színház: New York-i komédiaNem saját választás, de úgyis kíváncsi voltam erre a jelenségre, amit a Centrál szerintem nagyon okosan csinál, és láthatóan bejön nekik (teltház volt a nagyteremben): kiszolgálják azt a réteget, akikben megvan a vágy a színházra, de nem szeretnének Csehovot meg Ödön von Horváthot nézni, és gagyiba sem akarnak lemenni (ahogy elnéztem: igényes és pénzes középréteg? 4000 forint egy jegy!!!) — erre megfűzik a Bástit meg a Rudolfot, hogy csinálják meg ezt a Woody Allen komédiát, egy felvonás, nekik nem nagy kihívás, és működik! 8 éve játsszák, sikerrel. És persze, hogy ők ketten jól hozzák a szerepüket, az alapanyag is jó, a hálás közönség vevő a poénokra (bár néha tényleg azon kell(ene) röhögni, hogy Rudolf nekimegy az üvegajtónak és hogy kötényben van). Básti Juli tud időnként Peggy Bundy hangon beszélni, ez már önmagában is vicces. Nagy-Kálózy volt a leggyengébb, szerintem félreértelmezték a szerepét, vagyis inkább a szerep béna. A darab pont akkor ér véget, amikor már kifogy a munícióból, a díszlet is jól sikerült, szóval egynek jó volt.

Centrál Színház: New York-i komédia
Nem saját választás, de úgyis kíváncsi voltam erre a jelenségre, amit a Centrál szerintem nagyon okosan csinál, és láthatóan bejön nekik (teltház volt a nagyteremben): kiszolgálják azt a réteget, akikben megvan a vágy a színházra, de nem szeretnének Csehovot meg Ödön von Horváthot nézni, és gagyiba sem akarnak lemenni (ahogy elnéztem: igényes és pénzes középréteg? 4000 forint egy jegy!!!) — erre megfűzik a Bástit meg a Rudolfot, hogy csinálják meg ezt a Woody Allen komédiát, egy felvonás, nekik nem nagy kihívás, és működik! 8 éve játsszák, sikerrel. És persze, hogy ők ketten jól hozzák a szerepüket, az alapanyag is jó, a hálás közönség vevő a poénokra (bár néha tényleg azon kell(ene) röhögni, hogy Rudolf nekimegy az üvegajtónak és hogy kötényben van). Básti Juli tud időnként Peggy Bundy hangon beszélni, ez már önmagában is vicces. Nagy-Kálózy volt a leggyengébb, szerintem félreértelmezték a szerepét, vagyis inkább a szerep béna. A darab pont akkor ér véget, amikor már kifogy a munícióból, a díszlet is jól sikerült, szóval egynek jó volt.

Tags: színház

konyvtaros:

Narancs: Vannak további, konkrét tervei? Esetleg egy regény?  Szvoren Edina: Alapvetően semmit nem tervezek, regényt végképp nem. Tárcanovellákat, tárca hosszúságú írásokat próbálok írni, erre alkalom is lesz a Népszabadságban - hátsó szándékom, hogy ebből egyszer valami kötet legyen. De nincs semmi különösebb tervem, teljesen nyitott vagyok: kíváncsian várom, mit fogok művelni. (via Magyar Narancs - Könyv - “Nem ilyen az életem” - Szvoren Edina író)

Nagyon megérdemelte a József Attila-díjat, örülök! (Mondjuk szegénytől folyton azt kérdezik, mikor ír már regényt, ez ilyen szörnyű kényszerképzet, hogy egy rendes írónak regényt kell írnia, ő meg folyton elmondja, hogy esze ágában sincs.)

konyvtaros:

Narancs: Vannak további, konkrét tervei? Esetleg egy regény?
Szvoren Edina: Alapvetően semmit nem tervezek, regényt végképp nem. Tárcanovellákat, tárca hosszúságú írásokat próbálok írni, erre alkalom is lesz a Népszabadságban - hátsó szándékom, hogy ebből egyszer valami kötet legyen. De nincs semmi különösebb tervem, teljesen nyitott vagyok: kíváncsian várom, mit fogok művelni. (via Magyar Narancs - Könyv - “Nem ilyen az életem” - Szvoren Edina író)

Nagyon megérdemelte a József Attila-díjat, örülök! (Mondjuk szegénytől folyton azt kérdezik, mikor ír már regényt, ez ilyen szörnyű kényszerképzet, hogy egy rendes írónak regényt kell írnia, ő meg folyton elmondja, hogy esze ágában sincs.)

blema:

:D 

Nem, erre nem elég egy like, ezt reblogolni kell: annyira gyönyörű történet, még mindig nem tértem magamhoz.