Nem akartam feltétlenül elmenni Kylie koncertjére, de ha már így alakult, jól éreztem magam. Bevallottan show volt ez, mint inkább koncert (feltűnően sokat énekeltek Kylie helyett a háttérénekesek, de nekem mondjuk már a “magassarkúban lépcsőn táncolva lejönni” feladat se ment volna, nemhogy az éneklés, szóval megértem), el is hangzott utána az észrevétel, hogy “többször öltözött át, mint én egy hét alatt” — de tényleg profi és látványos volt a koncert. Kylie aranyos volt, a végén nagyon sokat kommunikált a közönséggel. Még azt is megbocsátottam neki, hogy el merte énekelni a Need You Tonite-ot, de csak mert ilyenkor Michael Hutchence biztosan szeretettel mosolyog a mennyből (hahaha, mert biztosan odakerült) — sőt, örültem az INXS-dalnak, tök régen hallottam. Mint ahogy a 80-as, 90-es évekbeli számokat se hallottam már ezer éve, tiszta nosztalgia volt, főleg a Step Back in Time, nagy kedvenc volt anno. A zenei fénypont nekem egyértelműen a Slow volt, kiegészítve egy hihetetlen táncossal. Nagyon tetszett a festőkre való utalás a színpadképben (Dali, Picasso, Modrian, pop art és egy kis kortárs giccs), sajna ezt nem vitték végig, csak a koncert első felében volt jellemző. Szóval kicsit igazságtalanul gondoltam, hogy Kylie a szegény ember Madonnája, mert igaz, hogy voltak madonnás áthallások, de azért önmagában is szépen megállta a helyét.

Nem akartam feltétlenül elmenni Kylie koncertjére, de ha már így alakult, jól éreztem magam. Bevallottan show volt ez, mint inkább koncert (feltűnően sokat énekeltek Kylie helyett a háttérénekesek, de nekem mondjuk már a “magassarkúban lépcsőn táncolva lejönni” feladat se ment volna, nemhogy az éneklés, szóval megértem), el is hangzott utána az észrevétel, hogy “többször öltözött át, mint én egy hét alatt” — de tényleg profi és látványos volt a koncert. Kylie aranyos volt, a végén nagyon sokat kommunikált a közönséggel. Még azt is megbocsátottam neki, hogy el merte énekelni a Need You Tonite-ot, de csak mert ilyenkor Michael Hutchence biztosan szeretettel mosolyog a mennyből (hahaha, mert biztosan odakerült) — sőt, örültem az INXS-dalnak, tök régen hallottam. Mint ahogy a 80-as, 90-es évekbeli számokat se hallottam már ezer éve, tiszta nosztalgia volt, főleg a Step Back in Time, nagy kedvenc volt anno. A zenei fénypont nekem egyértelműen a Slow volt, kiegészítve egy hihetetlen táncossal. Nagyon tetszett a festőkre való utalás a színpadképben (Dali, Picasso, Modrian, pop art és egy kis kortárs giccs), sajna ezt nem vitték végig, csak a koncert első felében volt jellemző. Szóval kicsit igazságtalanul gondoltam, hogy Kylie a szegény ember Madonnája, mert igaz, hogy voltak madonnás áthallások, de azért önmagában is szépen megállta a helyét.

(Source: twitter.com)

de cuki! (ha az a testőr a háttérben, akkor az ő arca is tanulságos, nem nagyon tudja, mit tegyen) (még egy zárójel: szegény kislány neve Macy Friday, csak a tizenötödik sorban jött elő ez a kép a google-nál a nevére, a Macy’s eléggé beelőzte)via 

de cuki! (ha az a testőr a háttérben, akkor az ő arca is tanulságos, nem nagyon tudja, mit tegyen) (még egy zárójel: szegény kislány neve Macy Friday, csak a tizenötödik sorban jött elő ez a kép a google-nál a nevére, a Macy’s eléggé beelőzte)
via 

Message received, 11:20 p.m. "Hey, so I left. It’s not your fault, okay, I just… I just got embarrassed crying in front of you, so I’m gonna go home and cry alone. I know you don’t want to be friends, so I won’t ask."

Imádom, ahogy a left elhangzása után megfordul és összeönti a két bort. Nagy kedvenc lett a Please Like Me, kár, hogy olyan rövidek a szezonok.

Tim’s VermeerTim Jenison, egy tehetős amerikai, aki folyton agyal és mindenféle kütyüt kreál, kitalálja, hogy fest egy Vermeert, ha már kedvenc festőm, a drága, egyetlen David Hockney pár éve rájött, hogyan is kell azt csinálni, akár mindenféle festői előképzettség nélkül, lencsék és tükrök és camera obscura segítségével. A végeredmény nekem nem volt nagy meglepetés, mert olvastam Hockney könyvét és hiszek neki. Sőt, Jenison tovább is fejlesztette Hockney elméletét, gyakorlat közben következtette ki az eljárás részleteit. Az mondjuk nem semmi, hogy csak a festés 130 napig tartott, az egész projekt az elejétől a végéig több, mint 1000 napját rabolta el Jenisonnak (de többször is találkozott Hockney-val!). Persze a megszállott emberek már csak ilyenek — bár a végén ő is elsírja magát, amikor ott áll a saját készítésű Vermeere mellett (a másik, az eredeti az angol királynőnél van, azt is megnézhette, kapott rá fél órát). Aki pedig ettől majd kisebb tehetségnek gondolja Vermeert, az téved, a film ilyet egyáltalán nem akar bizonyítani, sőt, többször hangsúlyozzák, hogy csak a modern ember különíti el a művészi és a technikai tehetséget, pedig lehet, hogy nem kéne.
Maga a film, mint dokumentumfilm küzd problémákkal (pl. rossz fókuszálás), de el nem tudom képzelni, hány óra iszonyatosan unalmas és monoton anyagot kellett összevágni erre a hetvenöt percre, ami aztán lendületes, izgalmas és érthető lett, pedig a nagy részében tényleg azt kellett mutatni, hogy ül a pasi és fest.

Tim’s Vermeer
Tim Jenison, egy tehetős amerikai, aki folyton agyal és mindenféle kütyüt kreál, kitalálja, hogy fest egy Vermeert, ha már kedvenc festőm, a drága, egyetlen David Hockney pár éve rájött, hogyan is kell azt csinálni, akár mindenféle festői előképzettség nélkül, lencsék és tükrök és camera obscura segítségével. A végeredmény nekem nem volt nagy meglepetés, mert olvastam Hockney könyvét és hiszek neki. Sőt, Jenison tovább is fejlesztette Hockney elméletét, gyakorlat közben következtette ki az eljárás részleteit. Az mondjuk nem semmi, hogy csak a festés 130 napig tartott, az egész projekt az elejétől a végéig több, mint 1000 napját rabolta el Jenisonnak (de többször is találkozott Hockney-val!). Persze a megszállott emberek már csak ilyenek — bár a végén ő is elsírja magát, amikor ott áll a saját készítésű Vermeere mellett (a másik, az eredeti az angol királynőnél van, azt is megnézhette, kapott rá fél órát). Aki pedig ettől majd kisebb tehetségnek gondolja Vermeert, az téved, a film ilyet egyáltalán nem akar bizonyítani, sőt, többször hangsúlyozzák, hogy csak a modern ember különíti el a művészi és a technikai tehetséget, pedig lehet, hogy nem kéne.

Maga a film, mint dokumentumfilm küzd problémákkal (pl. rossz fókuszálás), de el nem tudom képzelni, hány óra iszonyatosan unalmas és monoton anyagot kellett összevágni erre a hetvenöt percre, ami aztán lendületes, izgalmas és érthető lett, pedig a nagy részében tényleg azt kellett mutatni, hogy ül a pasi és fest.

Tags: film

Remélem, dobtak egy kis pénzt a Louvre kasszájába, hogy összejöjjön a hiányzó 1 millió euró és végre megvehesse a múzeum a Tescheni asztalt!

Remélem, dobtak egy kis pénzt a Louvre kasszájába, hogy összejöjjön a hiányzó 1 millió euró és végre megvehesse a múzeum a Tescheni asztalt!


ún. kortárs művészet: ”A Széchenyi téren vasárnap reggel felhúzott szobor a hét második felében rendezett Art Market egyik installációja, Hervé Loránth Ervin műve, a címe Feltépve. A művész a helyszínen elmondta, hogy a címmel és a szoborral arra szeretett volna reflektálni, hogy a kortárs művészet igenis megjelenhet az utcákon, íme.”

ún. kortárs művészet: ”A Széchenyi téren vasárnap reggel felhúzott szobor a hét második felében rendezett Art Market egyik installációja, Hervé Loránth Ervin műve, a címe Feltépve. A művész a helyszínen elmondta, hogy a címmel és a szoborral arra szeretett volna reflektálni, hogy a kortárs művészet igenis megjelenhet az utcákon, íme.”

(Source: markoferko)

A 6. kerületben főleg idősek mennek szavazni, legalábbis 10 és 11 között ez volt a szemmel látható helyzet, de pont előttem volt egy elsőszavazó. Amikor kijött a fülkéből, megkérdezték tőle, milyen érzés volt.
— Nyomasztó.
A zavart nevetgélésből következtetve nem erre a válaszra számítottak.

A cross between a Woody Allen farce and a one-woman show by Sarah Silverman. (Tirdad Derakhshani, Philadelphia Inquirer) —ez így tökéletesen leírja a filmet. 

A cross between a Woody Allen farce and a one-woman show by Sarah Silverman. (Tirdad DerakhshaniPhiladelphia Inquirer) —ez így tökéletesen leírja a filmet. 

Tags: film

Conte nagy taktikus, tuti így beszélték le Chiellinivel!

Conte nagy taktikus, tuti így beszélték le Chiellinivel!

nahát, ezt augusztus óta nem posztoltam, de tényleg jobb később, mint soha

nahát, ezt augusztus óta nem posztoltam, de tényleg jobb később, mint soha

dehát Laura már rég megmondta

dehát Laura már rég megmondta

(via flavorpill)

madsmikkelsenn:

Marcello Mastroianni and Federico Fellini in Italy c. 1960

ez így

madsmikkelsenn:

Marcello Mastroianni and Federico Fellini in Italy c. 1960

ez így

Nem tudom, az amazon miért érezte úgy, hogy sorozatot kell készítenie, de jól tette, a Transparentet nem csak 10 részen keresztül néztem volna. Persze szigorúan csak liberális nézőknek, mert mindenki bebuzul vagy nemet vált, esetleg szerelmes lesz a végére! (nem)